12. - Egy nyugodt nap Misstic Follsban

Elena Gilbert

Nos, másnap reggel, amikor magamhoz tértem a betűvetők bunkerében találtam magamat. Biztos elájultam és úgy hoztak ide. Amennyi vért veszthettem, nem kizárt, hogy ennyit aludtam. 

Sam szobájában tértem magamhoz. Azon gondolkoztam, hogy miért ebben a szobában vagyok? Simán lehetnék otthon, vagy a Salvatore birtokon. Damon biztos tajtékzik amiért Sam idehozott. 

Egyszer csak nyílott az ajtó, és Mary lépett be rajta.

- Nos, örömmel látom, hogy most már felkeltél.-mondta elég dühösen.

- Mary, ha esetleg gondot okoz, hogy itt vagyok, akkor megkeresem Sam-et és megmondom neki, hogy elmegyek. Eleve nem kellett volna idehozniuk.

- Elena..én megmondtam neked tegnap is, hogy hagyd békén a fiaimat. Nem hallgattál rám. 

- Mi baja van velem, elmondja?

- Igen el. Az a bajom, hogy Sam és Dean őrülten szerelmesek beléd. Sam-el csak játszol. Ne mondd, hogy nem, mert egyszer szereted és egyszer meg nem. Dean pedig nem azt érdemli, hogy egy ilyen lány miatt menjen tönkre az élete. A Salvatore testvérek életét már tönkre tetted azzal, hogy játszottál velük. Az én fiaim életét pedig nem fogod tönkre tenni sehogy sem. Ha Sam-et választod, Dean belerokkan. És ez fordítva is így igaz.

- Akkor mit kellene tennem?

- Szállj ki az életükből, Elena. Van saját gondunk. Nagyobb problémánk a te életednél. Mit akart tőled Klaus? Nyilván azt, hogy a fiúk érted menjenek..Elena, mindenki veszélyben van csakis azért, mert te nem vagy képes magadra vigyázni. Semmi bajom nem lenne veled, ha nem szedted volna szét a fiam és Caroline kapcsolatát. Nagyon kérlek, menj el.-majd fogta magát, kinyitotta nekem az ajtót és kikísért a hátsó kijáraton. Most mit tegyek? Itt hagytam megint Sam-et anélkül, hogy elmondtam volna mit érzek iránta, és hogy vele szeretnék lenni. De sajnos az azzal jár, hogy veszélybe sodrom az életüket. 

Elindultam gyalog a házunkig, és közben törtem a fejemet azon, hogy mi lenne a legjobb döntésem. Közben pedig biztos rájött arra, hogy eljöttem mert egyfolytában csak hívogatott. Eltelt körülbelül tíz perc, mire megjelent mellettem az impalával. 

- Elena, szállj be az autóba, légyszíves.-mondta, és közben kiszállt.

- Sam, nem. Haza megyek gyalog. 

- Elena, le vagy gyengülve, hideg is van itt kint. Nem gondolod komolyan, hogy majd itt hagylak?

- De igen Sam, itt hagysz!-erre megfogta a karomat és beültetett az autóba.

- Elena, miért dacolsz velem egyfolytában?

- Nézd, anyukád világosan a tudtomra adta, hogy nem vagyok kívánatos személy a bunkerben.

- Anyám véleménye cseppet sem érdekel.

- Jó ha már itt vagyunk, szerettem volna neked elmondani valamit. Szeretlek, és szeretnék veled lenni. Te vagy a mindenem. És rájöttem, ha most nem mondom el neked, hogy mit érzek, lehet legközelebb már nem lesz rá lehetőségem.-majd láttam az arcán azt a boldogságot ami elönti őt. Viszont ott van az, hogy Dean is szeret. Vele beszélnem kellene, hiszen el kellene mondanom, hogy a testvérét szeretem. Vissza értünk a Salvatore birtokra, ahol már Damon várt. Ahogy láttam az arcán ideges és egyben nyugodt volt. Bekísértek a nappaliba, ahol aztán helyet foglaltam a kanapén. Damon egyből elkezdte mondani.

- Nos, Klaus, az az idióta barom úgy gondolta, hogy majd csak úgy kénye kedve szerint elrabolhat és csinálhat több hibridet?

- Igen. Ha Tyler nincs, én ma már rég halott lennék. 

- Szóval Lockwood-nak is köszönettel tartozom. Elég ha nem tépem le a fejét? 

- Damon...

- Most mi van? Mindenki tudja, hogy Klaus csicskája. Ő csinált belőle hibridet. 

- Volt a csicskája. Megtörte a sarjkötődést. 100x eltörte a testében lévő összes csontot, hogy aztán már ne legyen hálás azért, mert megszabadította a fájdalomtól.

- Szuper, egy jó hírrel több. Viszont kérdésem lenne kedves gerle pár. Innen hová tovább?

- Nem tudom, Damon. Jelenleg olyan helyzetben vagyok, hogy szerelmes vagyok Sam-be, de közben Dean is szeret.-hihetetlen, hogy erről ilyen higgadt módon és felnőtt emberekként tudok beszélni Damon-nal, Hiszen ő mindig is szerelmes volt belém. És tudom, hogy most is szeret, de nem akar kényszeríteni semmire. Ha döntök, én döntsek. Sam végül felkísért a szobámba, hogy pihenjek egy kicsit. 

- Beszéltél Caroline-nal?-kérdeztem, már egy kicsit gyenge hangon.

- Igen, beszéltem. De te most ne ezzel foglalkozz. Pihenned kell. Ha gondolod itt maradok veled.

- Az nagyon jó lenne.-majd lehunytam a szememet úgy, hogy közben fogta a kezemet, és nem kellett sok ahhoz, hogy álomba merüljek.

11. - Klaus

Elena szemszöge

Amikor magamhoz tértem, egy székhez voltam kötözve. A fejem zúgott, és szédültem. Nem tudtam pontosan, hogy hol vagyok, de amint megláttam egy festményt azonnal tudtam. Klaus. Szóval vissza jött New Orleans-ból hogy végig kínozza az életünket. 
Próbáltam magamat kiszabadítani, úgy ahogy még Dean tanította, de sajnos nem voltam elég erős ahhoz, hogy egyedül bármit is kezdjek. Majd egy hangra lettem figyelmes.

- Szóval felébredtél kedvesem.-mondta Klaus, majd próbáltam megszólalni, de ahhoz sem volt nagy erőm. Végül ki tudtam nyögni egy két mondatot a számon.

- Mit keresel a városban ismét? Azért jöttél, hogy az életemet tönkre tedd?

- Ne erőltesd meg magadat, mert a végén meghalsz itt nekem. Mit kezdek a véred nélkül?

- Menj el a pokolba!

- Onnan jövök, tündérem.-majd oda hajolt hozzám. - Elena, tudod nagyon jól, hogy a véred nélkül én semmire nem megyek.

- És mit tervezel velem?

- Egyszerű. Lecsapolom a véredet, és szépen elalszol. Semmi fájdalmad nem lesz. 

- Azt ugye tudod, hogy ezt Damonék nem hagyják annyiban?

- Felkészültem mindenre. - majd megjelent Tyler, akiről szintén nem hallottunk azóta, hogy Klaus csicskája lett. Igen. Utoljára, mikor Klaus Mystic Fallsban volt a véremmel hibridet csinált belőle. Szóval vámpír és vérfarkas is egyben. Ja és Klaus sarja. Ez egyfajta hűség érzet iránta. 

- Tyler..-csak ennyit tudtam ki nyögni a számon.

- Elena,..sajnálom, annyira szeretnék rajtad segíteni.

- De nem teheti! Tyler, hozd csak be a többi tasakot a nővérnek. -majd elment, és minden elhalványult. Nem tudom, hogy mi lesz velem. De utoljára szeretném látni Samet. El kell búcsúznom tőle. Nem mehetek el anélkül, hogy nem mondanám el, mennyire szeretem őt. 

Sam Winchester

Eltelt egy éjszaka azóta, hogy Elena eltűnt. Semmi információ nincs arról, hogy ki rabolta el, de már megőrülök a tehetetlenségtől. A nő, akit szeretek..nem lehet baja, mert abba belehalok. A bunkerben voltunk mindannyian. Castiel sem tud semmit tenni, hisz a nincs semmilyen támpont amiből leszűrjük, hogy hol lehet. Láthatóan mindenki aggódik, anyámon kívül. Még Caroline is. Kimentem egy kicsit, hogy kiszellőztessem a fejemet. Gondolkoznom kell egy kicsit. Beültem az impalába, és egyszer csak Caroline is be pattant mellém.

- Ne aggódj, beszélni jöttem. Had menjek el veled, arra a körre amire mennél.-mondta, egész békés hangnemben. 

- Rendben, gyere.-majd elindultunk. Olyan kínos csend, ami a kocsiban volt, talán soha életemben nem volt még velem. Majd egyszer csak megszólalt.

- Nézd Sam, igaz hogy nem igazán szép hangnemben váltunk el egymástól. De tudnod kell, hogy nekem Elena mindennél fontosabb. És én bocsánatot szeretnék tőled kérni azért, ahogyan viselkedtem. Nem hozzám méltó az az üvöltős Caroline, akit az utóbbi hetekben tapasztaltál. Tény és való, hogy fájt a szakításunk, és az hogy szereted Elenát. De igyekszem nektek segíteni, hiszen látom, hogy soha nem szerettél ennyire, mint őt. 

- Ez így van. Téged is szerettelek Caroline, hidd el.

- Tudom, hisz rengeteg mindent megéltünk együtt. Szeretném ha egy szép emlék lenne kettőnk között a kapcsolatunk, és továbbra is barátságban lennénk. Én bármiben segítek neked, mint barát. Elfogadtam, hogy Elena a mindened.- ez nagyon meglepett tőle. Sose gondoltam volna, hogy ezt is megérjük. Caroline a legjobb nő a világon. És örülök, hogy a barátom. 

Amint elindultunk vissza figyelmes lettem egy autóra ami ismerős volt nekem. Egy elég nagy luxus villa volt mellettünk, Tyler Locwood kocsijával. Én már oda kanyarodtam volna, amikor Caroline rám szólt.

- Mégis hova mennél?

- Ugye te is látod, hogy az Tyler kocsija?

- Igen, Sam látom, de nem rohanhatod le csak így Klaust.. nincs nálunk semmi fegyver, egyedül vagyunk.. Vissza kell menünk szólni.-majd vissza fordultunk. Beértünk a bunkerbe, és azonnal szóltunk mindenkinek.

- Tudom hol van Elena..-majd elkezdtünk felfegyverkezni s indultunk is vissza a házhoz. Megmondom őszintén, hogy nagy érzelmek kevergetek bennem. Hisz megmentem a nőt akit szeretek, de kérdés, akar-e még látni engem az anyám húzása után. Igen, ha ez lezajlott vele is beszélnem kell, hogy ez az én döntésem. Az én életem. És az én életem Elena. Tudom, hogy ez így most furcsa lesz majd mindenkinek, de ha velem akar élni, nem fog semmi az útba állni. Dean-nek pedig szerzünk valakit, akit szintén úgy szerethet, mint Elenát szereti. Mikor beértünk a házba, Klaus nem volt ott. Tyler próbált segíteni Elenának kiszabadulni. Majd meglátott engem.

- Sam..- de mivel annyira gyenge volt, hogy semmit nem tudott kimondani, azonnal elájult. 

- Semmi baja. Klaus mindjárt vissza jön, úgy hogy siessetek.-mondta Tyler. Aki amúgy Klaus sarja, szóval nem értem miért segít nekünk.

- Te miért segítesz valójában? Klaus sarja vagy, nem?-kérdezte Damon.

- Voltam, Megtörtem a sarjkötődést, szóval már ne vagyok a csicskája.- majd megjelent Klaus is.

- Ti meg mit kerestek itt?-mindannyian ráfogtuk a fegyverünket.

- Most elvisszük Elenát!-mondta Damon.

- Nocsak, a Winchester és a Salvatore fivérek harcolnak egyetlen egy nőért.. Milyen költői.

- Ha nem fogod be a szád, esküszöm, hogy itt megöllek.

- Dean, nem kell az erőszak..

- Na ide figyelj te állat.. ha még egyszer Elena közelébe mész, tényleg megöllek.-majd felkaptam Elenát, és elindultam vele az ajtó felé. Dean addig ráfogta a koltot, ami meg is ölheti, szóval nem nagyon ellenkezett. Rájött arra is, hogy Tyler már nem a sarja, szóval biztos megakarja majd ölni. Én Elenával együtt elindultam vissza a bunkerbe. A többiek pedig Damonékkel jöttek. Nem hiszem el, hogy ez történt. Ezentúl ha Elena is úgy gondolja, meg egyébként is vigyáznék rá, mindentől megfogom óvni. Hiszen ő az életem, a szerelmem, a levegő számomra.

10. - Elena választása

 Elena szemszöge

Másnap reggel az ágyban arra gondoltam, hogy miért is keltem fel..hiszen elég sok okom van arra, hogy ne keljek fel. Például ott van Sam. Szeretem őt nagyon, de a legjobb barátnőmet sem szeretném elveszíteni. Caroline a mindenem, és utálom magamat az miatt, hogy haragszik rám. Damon.. róla inkább ne is beszéljünk, mert csak megfájdul a fejem. Dean..na igen a "csendes". Azért van idézőjelben, mert csak velem szemben csendes. Imádom őt, ahogy próbál ő is rajtam segíteni..Stefan pedig próbálja az érzelmeit elfojtani, de tudom hogy ez számára egyenlő a halállal. És még? Ott van Klaus...a hibrid szörnyeteg, aki rám vadászik, mert törékeny ember vagyok. Szóval felhalmozódtak a gondjaim és nem tudom melyiket oldjam meg előbb. Annak örülök, hogy Mary visszatért, illetve, hogy életben van és hogy a fiúk így legalább megismerhetik az anyjukat, ha már sokáig nem voltak együtt. 
Végül úgy döntöttem, hogy mégis csak felkelek, és csinálok magamnak egy jó erős kávét. Viszont mire lefőtt a kávé pont kopogtattak. Először azt hittem Bonnie az, de amikor kinyitottam az ajtót, egy egészen más embert állt velem szemben. Mary Winchester..

- Jó reggelt. Elnézést, hogy ilyenkor zavarlak, de azt hiszem beszélnünk kell.

- Ön Sam és Dean mamája ugye?-kérdeztem egy kicsit félve.

- Igen. Örülök, hogy személyesen is láthatlak. Sam nem túlzott, gyönyörű vagy.

- Hát, köszönöm szépen. Most főztem kávét, van kedve esetleg velem tartani egy jó kis reggeli kávéra?

- Persze- majd beengedtem. Megmondom őszintén, hogy egy kicsit megijedten, hiszen nem számítottam arra, hogy majd először ide jön. Azt hittem a fiúkkal akar majd lenni. Nyilván nem várhatott az amiről beszélni szeretne.

- Foglaljon helyet.-mondtam neki egy kicsit félve.

- Köszönöm. Nos tudom, hogy nem rám számítottál ilyen kora reggel, de szeretnék veled a fiaimról beszélni. Tudom, hogy Sam szerelmes beléd, de tudnod kell azt is, hogy Dean is szeret téged. Tegnap este úgy kellett őket szétszednem, mert össze akartak verekedni. Én nem szeretnélek ezzel bántani téged, de ez így nem mehet. Sam szakított Caroline-nal miattad, és úgy tudom, hogy ő nagyon maga alatt van ez miatt. 

- Igen, de..-szólaltam meg, mire közbe vágott.

- Nem fejeztem még be. Arra szeretnélek kérni, hogy Sam-et  hagyd békén, ha nem szeretnél tőle semmit. Nagyon kérlek ne tedd őt tönkre. Se Deant. Szereted egyáltalán Sam-et?

- Igen, az életemnél is jobban szeretem, de nem lehetek vele. Nem sodorhatom őt ilyen veszélybe. Hiszen akik rám vadásznak őt is bánthatják.

- Pontosan ezért kérem tőled, hogy hagyd őt békén ha nem akarsz vele lenni. Sőt, igyekezz elkerülni őt. Nagyon szépen kérlek. Próbáld meg ne velük megoldani a megoldatlan ügyeidet.- majd fogta magát felállt az asztaltól és elment. Igaza van..nem tehetem tönkre egyik fiát sem. Sőt, még mindig azon az állásponton vagyok, hogy Sam-nek Caroline mellett van a helye. Csak azt nem tudom, hogy ezt hogyan mondjam el a fiúknak. Mihez kezdjek most? Úgy gondoltam egy kis futás nem fog ártani, így hát elmentem futni, hogy kiszellőztessem a fejemet. Végig kell gondolnom, hogy mit és hogyan teszek, mert senkit nem szeretnék megbántani és veszélybe sodorni sem. 

A futás közben azonban arra lettem figyelmes, hogy követnek. Tudtam, hogy nem vagyok egyedül, a ház pedig 3 sarokkal odébb volt, így még arra sem volt lehetőségem, hogy gyorsan haza fussak. Igyekeztem nem észre venni, hogy jönnek utánam, de sajnos a legnagyobb baj előttem állt meg, célozva arra, hogy nincs kiút. 

Sam Winchester

Amikor a konyhába érkeztem kómás fejjel, a bátyám állt velem szemben köntösben és egy müzlis dobozzal a kezében. Arra gondoltam, hogy ez a látvány még mindig nem megszokott az én szememnek. Viszont még mindig haragszom rá a tegnapi miatt. Hihetetlen a számomra, hogy ő is szerelmes abba a nőbe akibe én. Mi nem lehetünk Stefan és Damon, akik ugyanazért a lányért harcolnak...Nem. Dean-nek kell találnom valaki más elfoglaltságot. Mondjuk ott van Katherine..Ahh nem vámpírral nem kezdene az bátyám. Vagy mégis? Egy próbát lehet, hogy megérne. Én próbáltam nem hozzá szólni, de ő oldani akarta a feszkót közöttünk.

- Jó reggelt, öcsém. - mondta egy kicsit félve.

- Jó reggelt neked is.- mondtam neki egy kicsit haragosan.

- Ugyan már öcskös, ne rám legyél kiakadva, nagyon szépen kérlek.

- Ne legyek kiakadva? Dean..szerelmes vagy a nőbe aki engem éltet. Szerinted hagyjam szó nélkül? Hiába vagy a bátyám, nem fogok ezen egy könnyen túl lépni.

- Ne is lépj, én nem azt kértem. Hanem csak annyit, hogy viselkedjünk testvérek módjára. Hidd el nekem sem jó ez a helyzet.- majd megcsörrent a telefonom, benne Matt-el. Vajon mit akarhat ilyen korán reggel?

- Igen Donovan?-kérdezte Dean, mert ki hangosítottam a telefont.

- Elena veletek van?- majd egymásra néztünk Deannel.

- Nincs. Baj van? Jeremy nincs otthon? Ric?

- Jeremy mondta, hogy reggel elviharzott futós cuccban, és azóta nem látta. Meg hogy itt járt anyukátok.

- Anya? Mit keresett ott?

- Nem tudom fiúk, de Elena eltűnt, és mind tudjuk, hogy kijött vissza a városba, azzal hogy őt akarja..-na igen. Klaus a másik gondunk. Illetve az egyik a sok közül. Vajon ő vitte el Elenát? Logikus lenne, hiszen sehova nem menne Elena egyedül. Arra viszont nagyon kíváncsi lennék, hogy az anyám mit keresett nála. Fogtuk magunkat Deannel és a Salvatore házba mentünk, hogy megtudjuk, tudnak-e valamit. Mindenki ott volt. Damon-nal persze azonnal egymásnak estünk.

- Elmondanád, hogy mit keresett a drága jó anyád Elenánál?

- Szerinted ha tudnám, nem mondanám?

- Mi van ha miatta vitték el Elenát Klaus emberei?

- Az anyámat ebbe ne keverd bele, mert nem lesz jó vége.

- Fiúk, elég!- szólt közbe Caroline. Akin meglepődtem, hogy itt van. 

- Caroline, úgy tudom te most haragszol Elenára. Mit keresel itt mégis?

- Nézd, Elena a barátnőm, akármit is tett szeretem őt, és megfogom védeni.

- Kisebbik Winchester, jól jön az hogy Caroline is segít.. ha nem tudnád Klaus oda van érte.-szólalt meg Damon.

- Nézd, engem nem érdekel ki kiért van oda, egy a lényeg, hogy Elena újra itt legyen velünk. - majd kaptam egy hívást az anyámtól, hogy ő is itt van. Úgy voltam vele, hogy inkább ki megyek beszélni vele, hiszen nem lenne jó ötlet ha bejönne ennyi vámpír közé. Legalább megtudom tőle kérdezni, hogy miért volt Elenánál.

- Dean, maradj itt, én mindjárt jövök.-majd kijöttem. Anyámra nézve semmit nem láttam. Együttérzést meg főleg nem. 

- Szia, anya-megölelt hirtelen.

- Kisfiam, igaz hogy Elenát elrabolták?

- Igen, anya igaz. De szerettem is volna kérdezni tőled valamit. Miért voltál reggel nála?

- Azért, hogy megkérjem ne sodorja veszélybe a fiaimat. De eddig bírta..

- Anya! Elena a mindenem, és nagyon szeretem őt. 

- Sam, ez a lány csak veszélyt hoz rád és a bátyádra.-majd elkezdett sírni. 

-  Anya, megfogom menteni Elenát, és ha úgy dönt, hogy velem akar lenni, akkor nincs bele szólásod. Ettől függetlenül az anyám vagy, és nagyon szeretlek, de meg kell értened.. Nem hagyhatom őt Klaus karmai között. Szóval kérlek, ha segítenél, akkor maradj, ha viszont nem, akkor menj haza. 

- Nem fogok segíteni annak a lánynak. Caroline sokkal jobban illik hozzád.-majd sarkon fordult és elment ki sírt szemekkel. Nem tudom mit tegyek, de első sorban azt tudom, hogy Elenát meg kell mentenünk a bátyámmal..

------Folytatjuk------

9. rész - Hazatérés

Elena Gilbert

Nos, megjött Bonnie. Igen végre. Nem mintha Caroline nem lenne a legjobb barátnőm, de vele most hadilábon áll a kapcsolatom, Sam miatt. Csak azt tudnám, hogy miért pont egy vadász miatt veszekszünk. Ráadást ott van az az apropó is, hogy Caroline vámpír, szóval én azóta nem értem ezt az egész szitut mióta ők megismerkedtek. Mindegy, ez már a múlt, most pedig azzal kell foglalkoznom, hogy végre itt van Bonnie.

- Bonnie, egy csomó mindenről lemaradtál.

- Igen tudom, de itt kellett hagynom ezt az őrületet egy kicsit és egyedül lennem. Apropó, Stefan hová ment?

- Stefánnak az agyára mentek itt a dolgok, és kicsit én is elküldtem a fenébe.

- Miért?

- A dolog ott kezdődött, hogy a születésnapomon Sam szerelmet vallott nekem…-én folytattam volna, de Bonnie azonnal felkapta a fejét.

- Na várjunk csak, az a Sam? Sam Winchester? Aki Caroline barátja?

- Igen, ő. Rájött, hogy nem szereti Caroline-t és bevallotta az érzéseit. Azonban elrohant, és később Castiel segítségével találtunk rá, Rubyval. Ne is kérdezd. Elég volt nekünk Katherine, most meg Rubyt és ránk hozta. Majd engem baleset ért, és Stefan is vissza jött a városba, Klaussal és az összes Michael testvérrel együtt. Majd Sam és Dean elmentek a városból, hogy felkutassák az anyjukat, Maryt.

- De hisz Mary halott.

- Mindenki azt hitte, míg Castiel nem kotyogta, hogy Mary életben van, hála annak, hogy Elijah közben járt a szellemeknél, és visszahozatta.

- Azta, tényleg levagyok maradva. És Caroline mennyire utál?

- Utál annyira, hogy egész életemben haragudjon rám.-majd megölelt, és csak tovább beszélgettünk. Igen, szükségem van Bonniera. Hiszen ő az egyetlen ember, aki megtud engem érteni. 

Sam Winchester

Miután Dean megtalálta anyánkat, elég ok volt ahhoz, hogy vissza térjünk Misstic Follsba. Igen, meg kell védenem őt, hiszen az anyám, és nem hagyhatom, hogy valaki még egyszer bántsa vagy elvegye őt tőlünk. Deannel megjártuk a poklot is, de legalább az egyik szülőnk velünk van.

Elenáról egyébként azóta nem hallottam, mióta eljöttünk. De az vígasztal, hogy Bonnie távolról is vigyázott rá, hiszen megkértem őt. Ő nyilván úgy tesz, mintha nem tudna semmit Elena és a köztem lévő kapcsolatról. Caroline egyébként azóta is folyamatosan hívogat. Én meg eljutottam arra a szintre, hogy letiltom. Nem tudom, hogy mikor fogja megérteni azt, hogy a kapcsolatunknak örökre vége. Én Elenát szeretem és harcolni fogok érte. Ha kell Stefannal, Damonnal vagy akár a démonokkal szemben is. Nem érdekel kit kell az utamból eltávolítani.

Dean, anya és én vissza indultunk a városba. Egy kellemes nyolc órás utazás vár ránk, hiszen egy másik államban és városban voltunk.
 - Dean, mi történt a halálom után?-kérdezte anya.

- Nos, ha igazán tudni szeretnéd, akkor apa vadásznak nevelt mindkettőnket. Mindenre megtanított, amit egy vadásznak tudnia kell. Bobby vett a szárnyai alá, miután apa elment. Bobby olyan nekünk mint a második apánk.

- Bob Singer?

- Igen, ismerted?-kérdeztem.

- Igen, egyszer megmentette apátok életét, és akkor én is ott voltam. Igaz, hogy apád és én abba hagytuk a vadászatot, miután Dean megszületett, de Bobby megmaradt nekünk mint barát.

- Hogy lehet, hogy erről sosem mesélt nekünk?

- Bobby óvott titeket, fiúk. És, ti most jelenleg éltek valakivel?-mivel több mint húsz évről le maradt, mindent el kellett mondanunk. El kellett mondani Castielt, az angyalokat, Lilithet(akiről még mindig fogalmunk sincs hol van), Elenát, Damont, Stefánt, Klaus bandáját, és Carolinet. Igen. Őt is. Sajnos ő is az életem része volt, és lesz is, mert Elenát nélküle nem ismertem volna meg. Szóval igen, be kell vallanom magamnak, hogy ha nincs Caroline, sosem ismerem meg életem szerelmét. Bár Jessica után megfogadtam, hogy sosem leszek szerelmes, Elena rabul ejtett.
Nyolc óra út után megérkeztünk Misstic Follsba. Az első utam pedig Elenához fog vezetni. Ezért megkértem Deant, tegyen ki a ház előtt. Délután négy van, szóval biztos itthon van. Ezért becsengettem hozzá, és vártam remegő lábbal, a gyomromban pillangókkal, hogy ajtót nyisson.

- Sam, te hogy kerülsz ide?
- Gondoltam te legyél az első, akit meglátogatok, ha már haza jöttünk. 

- Meg lett a mamád?
- Igen, meg. Dean talált rá.
- Ennek igazán örülök, de jobb lenne ha megkeresnéd Carolinet.
- Már miért kellene? Szakítottam vele hónapokkal ezelőtt.
- Igen, és ebből adódóan Caroline most utál engem. És ez csakis azért van, mert miattam hagytad el.
- Elena, kérlek!-majd közbe szólt.
- Sam, menj el!- majd rám csapta az ajtót. Ezek szerint Caroline nem adta fel, és továbbra is küzd az ellen, hogy Elena mellett legyek. Viszont az bánt, hogy nem tudtam elmondani, hogy mennyire szeretem. Talán jobb lenne ha még egyszer utoljára beszélnék Caroline-nal arról, hogy köztünk vége mindennek? Talán Dean tanácsát kellene kérnem. Nem tudom mit tegyek. Inkább fogtam magam és gondolkodás nélkül Forbs házhoz hajtottam. Mielőtt bekopogtam volna, nagyon mélyen el kellett gondolkodjak, hogy tényleg megtegyem-e. De végül arra jutottam, hogy ha nem teszem, akkor életem végig bánhatom, hogy nem tettem pontot ennek az ügynek a végére. Caroline nem fogja csak úgy megérteni és továbblépni. Végül nagy levegőt véve bekopogtam. Nem sok idő telt el, és ajtót nyitott.
- Sam. Gyere be!-behívott és megálltunk a nappaliban.
- Nem fog sokáig tartani amit mondani akarok! Nézd, mi hónapokkal ezelőtt szakítottunk. Miért Elenán vezeted le?
- Panaszkodott?
- Nem, én kérdeztem miért nem akar látni, és közölte, hogy utálod, mert én elhagytalak.
- Miatta hagytál el nem? Akkor jogos a haragom.
- Caroline, utoljára kérlek, hagyj békén ezzel az egésszel. Szakítottunk, vége. Nincs visszaút. Nem szeretlek!
- Tudod mit, akkor takarodj innen!-majd kisétáltam a házból. Lehet durva voltam vele, de csak így volt hajlandó megérteni, hogy vége.

Vissza mentem a bunkerbe, ahol anya és Dean vártak. Ebben az egész káoszban a legtökéletesebb az, hogy anya itt van velünk újra. Szükségünk van rá, hiszen egyik rokonunk sem él.

Dean Winchester

Mivel anya látta rajtam, hogy nem vagyok egészen jól, megvárta míg Sam elmegy le zuhanyozni, és kifaggatott.
- Gyerünk kisfiam. Mondd el, hogy mi bánt.
- Anya..nem bánt semmi. Csak túl fáradt vagyok. 
- Ugyan, gyerekkorodban is tudtam az arckifejezésedből, hogy nincs valami rendben. Azt hiszed ez változott? Ugyan az a arckifejezésed, mint akkor.
- Nagyon bűn az, ha azt a lányt szeretem, akit az öcsém is?
- Az az Elena Gilbert, akiről beszélt az öcséd?
- Igen. Beleszerettem Elena Gilbertbe, és semmit nem tehetek, mert ő tudva tudom, hogy Samet szereti.
- Tessék? Te szereted Elenat?-megszólalt egy hang, ami Same volt.
- Öcskös..nem tudom, hogy mit mondjak erre. 
- Pont Elenába kellett? 
- Nem tehetek róla. Az érzéseimnek nem tudok parancsolni.-majd nekem akart ugrani, de anya megakadályozta. 

- Fiúk, legyetek szívesek ezt ne így intézzétek el. Sam, a bátyád maga sem tudja mit akar. Tudja nagyon jól, hogy Elena téged szeret. Ő csak védelmezni akarja.
- Dean, nem elég hogy Damon és Stefan védelmezi, még te is az én utamba állsz?
- Nem állok az utadba, csak segíteni szeretnék. Pontosan jól tudjuk, hogy Klaus el akarja kapni Elenát. Te is azt akarod, hogy a világ másik végére vigye? Talán ezt a szerelmet még a javunkra tudjuk fordítani. Klaus nem tudja, hogy szeretem őt, viszont azt igen, hogy te meg halnál érte. Engedd, hogy segítsek.
- Sam, Deannek igaza van. Bárki is az a Klaus-majd az öcsém fogta magát, és bezárkózott a szobájába. Igen, szeretem Elenat, de tudom, hogy Sam az akit választana.

8. rész - Az idő megöl

Elena Gilbert.

Már 2 hónapja. Ennyi idő telt el azóta, hogy Sam és Dean elment, hogy felkutassák az édesanyjukat. És ennyi idő, hogy nem hallottam róluk. Sem Dean, sem Sam nem hívott fel, akár még arra sem, hogy hogy vagyok. De igazából Sam-nek nem engem kell hívnia, hanem Caroline-t, akivel sajnos épp most vesztem össze. Természetesen Sam miatt.

*Visszaemlékezés*

Reggel van, és az én drága barátnőm már itt van, hogy vigyázzon rám. Igen Caroline. Tudom, hogy vitatkoztunk, meg próbált engem lebeszélni Sam-ről, de akkor is a barátnőm, és szeretem őt nagyon. Reggelihez készülődtünk. Ő neki állt a rántottának, én pedig a kávénak. Közben beszélgettünk.
- Na és, miújság Sam-mal?-kérdeztem.
- Nincs semmi. 2 hónapja nem jelentkeztek, és már nagyon kezdek aggódni.
- Ne aggódj már. Engem sem hívtak.
- Már Sam-nak miért is kellene téged hívnia?-kérdezte elég morcosan.
- Caroline, ugyan már..tudom hogy szereted őt, és nézd nem fogok kettőtök közé állni. Viszont attól még a barátom.
- Igen, barát. Nem több.-majd fogta magát és kirohant az ajtón. Én pedig utána kiabáltam.
- Caroline, ne csináld már!-de semmit nem hatott.

*Visszaemlékezés vége*

Szóval igen. Hát ezek vagyunk mi. 

Damon Salvatore.

Szép reggelre ébredtünk ma reggel. Elena biztonságban, a szőkeség barátnőjével. Jujj, én és az aggódás Caroline miatt? Ez nem én vagyok. Épp próbáltam egy kicsit teniszezni a nappaliban, mire megszólalt az ajtó csengő. Nem hiszem, hogy most belém kellene kötni akárkinek is. Szépen ajtót nyitottam, mikor megláttam Rubyt.

- Ugye ez csak egy korán reggeli vicc?-kérdeztem, és hogy mondjam elég kedvetlenül. Elég nekem egy ribanc, nem kell még egy.

- Beszélnünk kell!

- Sajnálom, de ribancokat nem látok szívesen a házban!

- Damon, egy üzletet ajánlanék neked.

- Nekem nem kell a te üzleted!

- Pedig elég jól járnál vele. Te meg kapod Elenát, és én megpróbálom nem megölni. Én viszont Sam-et akarom.

- Azt hiszem te a rossz tesóhoz jöttél. Ha nem tudnád az öcsém mindent megtesz, hogy Elena az övé legyen.

- De valójában Elena már téged szeret!

- Micsoda?-kérdeztem érdeklődően. Ez új nekem. Elena Sam-et szereti. Ajj Damon, ne legyél már ennyire hülye.

- Igen, és szerintem jó üzlet lenne.

- Hahaha, majdnem bevettem! Nézd, Ruby! Elena Sam-et szereti. Hiába akarod te és az öcsém eltávolítani a közeléből, sajnálom nem fog sikerülni. Igen szeretem Elenát, és valamikor ő is szeretett, de az a múlt.-pontosan jól tudom, hogy Elena egyszerre mindkettőnket szeret, de nem szabad ezt láttatnom.

- Szóval nem akarsz segíteni?

- Mondtam, a rossz testvérhez kopogtattál be. Most viszlát!-majd rácsaptam az ajtót. Van egy olyan érzésem, hogy nem fogja feladni. És mivel én Dean-nel nagyjából jóban vagyok, szerintem erről neki is tudnia kell, ezért fogom őt felhívni.

- Dean! Van egy 5 perced?-szerencsére felvette.

- Baj van?
- Ami azt illeti igen. Most toppant be hozzám az egyik ribanc, aki a testvéredet szeretné.

- Ruby? Mit akar az a ribanc?

- Üzletet ajánlott. Eltávolítom Sam-et Elena közeléből, és Elena az enyém lesz, cserébe ő megkapja Sam-et.

- Előbb szerintem én megölöm. Légyszíves ne szólj erről senkinek!-majd kinyomta a telefont. Úgy érzem, nekem is tennem kell valamit.

Dean Winchester

Nem elég, hogy nem találtunk semmit anyánkról, de még ez a hülye liba is keresztbe tesz nekünk. És tényleg nem fog érdekelni, ha Sam megutál, de megszabadítom ettől a ribanctól. Tulajdonképpen, ez a nő tehet Sam szerencsétlenségeiről. Először megkörnyékezi, majd megpróbálja megölni, és az öcsém pedig van olyan barom, hogy utána még egyet kavargat vele. Na neem! Itt szerintem Ruby-nak vége van.
Viszont, a másik dolog, hogy ezalatt a két hónap alatt semmit nem találtunk. Hiába kerestük anyát mindenhol. Egyszerűen semmi. Sam-et egyedül hagytam a motelben, ugyanis nekem szükségem van egy kis cukor és csoki formájában lévő fánkra. A közeli kávézóba mentem, és úgy voltam vele, hogy ideje lenne Elenát felhívni. Tudni szeretném jól van e, még ha nem is akar tőlem semmit, azt jó ha tudja, hogy bármiben számíthat rám. Szerencsére, felvette a telefont.

- Szia Elena!
- Dean, szia. Mi a helyzet veletek? Találtatok valamit?
- Ne haragudj, hogy csak most hívlak, csak sok minden volt, amiért nyomoznunk kellett.
- Nincs semmi baj! Inkább azt mond, hogy Sam hogy van?
- Egyenlőre nem találtunk semmit, de nem adjuk fel. Sam pedig csalódott. Ez alatt a két hónap alatt többet láttam maga alatt, mint egész életemben. Nagyon hiányzol neki, viszont nem mondja. Látszik rajta, hogy nem boldog.
- Ahh, én ma reggel vesztem össze Caroline-nal miatta.
- A szőkeség nem akarja elfogadni, hogy Sam már nem szereti?
- Nem nagyon. Sőt, engem hibáztat, amiért elhagyta.
- Azért hagyta el, mert nem szereti. Szerintem ezt nem olyan bonyolult felfogni.
- De ő Caroline, tudod-nevettük el magunkat.
- Ne haragudj, de most mennem kell. Majd még felhívlak, és tájékoztatlak a barom öcsémről.
- Rendben! Vigyázzatok magatokra!-majd letettük. Hihetetlen, hogy Caroline még mindig nem fogta fel a dolgokat. De jobb is, hogy nem vagyunk otthon. Elindultam vissza a motelbe, és nagyon furcsa volt, minden zavaros lett. A rádió is. Aztán az út közepén megláttam egy ismerős nőt.

- Anya?

Elena Gilbert.

Miután Dean-nel beszéltünk, lementem a nappaliba, hogy rendet tegyek. Rá fér erre a házra egy kis újítás, takarítás. És nekem is jót fog tenni. Legalább nem arra gondolok, hogy Sam milyen állapotban van. Nem sokkal később pedig Stefan jött hozzám. Lesz valaki, aki segít rendet tenni. Közben pedig beszélgettünk.

- Na és mi a helyzet? Damon?-érdeklődtem.

- Damon otthon van, és tudod milyen? Szokásosan unatkozik, és nem tudja eldönteni kit öljön meg.

- Stefan!-szóltam rá.

- Na, jó..nevette el magát.- Tudsz valamit Dean-ékről?- kérdezte.

- Nagyon semmit. Csak annyit mondott jól vannak.

- Beszéltél velük?-kérdezte mérgesen.

- Igen. Dean nem rég hívott fel, hogy megkérdezze minden rendben e itthon. 

- És Sam-mal is beszéltél?

- Nem, vele nem.

- Elena el kellene fogadnod végre, hogy már nem számítasz neki. Nézd meg, két hónapja nem hívott fel, nem keresett. Nem kérdezte meg, hogy élsz e még. Biztos hogy nem vagy neki fontos.

- Pont ellenkezőleg. Félt, és csupán ezért nem hívott fel.

- Ugyan már Elena! Ne próbálj magadnak bemesélni valami hülyeséget!

- Tudod mit?! Ezt pont nem veled fogom megbeszélni! Veled, aki inkább itt hagyott engem egyedül, és elment Klaussal. Majd kikapcsolta az emberségét, és végig szórta a fél déli tenger partot holttestekkel. Szóval inkább ne tarts nekem hegyi beszédet!-förmedtem rá. És tudtam volna még folytatni, azonban megszólalt a csengő. Még jó, mert lehet addig fajult volna, hogy még jobban össze veszünk. Ezért hát inkább kinyitottam az ajtót, és nagy meglepetésemre Bonnie állt az ajtóban. 

- Bonnie-szólaltam meg, majd erősen megöleltem. Végre, itt van az az ember, akire leginkább szükségem van, és aki megért, nem ítélkezik. 

7. rész - Az igazság és a választás

Caroline Forbes.

- Sam, te tényleg együtt voltál Rubyval?

- Szerintem ez pont nem tartozik rád. 

- De igen is rám tartozik. Mégis miért? Én nem vagyok neked elég?

- Caroline, könyörgöm neked fogd már fel hogy mi már nem vagyunk együtt.

- Mi? Ti már nem vagytok együtt?-kérdezte Elena.

- Nem, mert én már nem szeretem őt!- erre elrohantam és ott hagytam őket. Hogy lehet valaki ennyire bunkó? Miért kell engem folyton megbántani. Sam nem teheti ezt velem, én ezt nem érdemlem. Fogja már fel végre hogy nekem ő kell, és rá van szükségem. És tudom hogy neki is én kellek, nem pedig Elena. Elena csak elégedjen meg Damonnal, vagy Dean-nel. 

Én úgy döntöttem meg keresem Stefant és beszélek vele. Szépen megkérem hogy hasson jobban Samra és jöjjön vissza hozzám.
- Szia. Beszélhetnénk?- kérdeztem tőle, amint a Salvatore birtokra érkeztem. Szerencsére kint volt.
- Persze, minden rendben?
- Nem. Egyáltalán nincs rendben semmi. Sam megint Elena után rohangál, és már nagyon ki készít hogy nem érdeklem.
- Ne aggódj, van még egy napja hogy eldöntse, a véresőt választja, vagy pedig azt hogy vissza megy hozzád, és Elenat örökre elfelejti.
- Köszönöm Stefan!- ez igazán megnyugtatott.

Damon szemszöge.

Nos, a következő program a hibrid farkas. Meg kell keresnem Klaust, hogy beszéljek vele, a drága apja miatt. Ugyanis hála Klausnak az apja a nyomunkban van, és nem sok választ el attól hogy megis találjon. Cas velem jön, hogy azért ne legyek egyedül. Szerinte megölném.

- Nos, kis angyalka, indulhatunk?

- Damon, csupán csak azért vagyok itt, és azért megyek veled, mert ismerlek, és tudom hogy egy mozdulat, és a szívében található a fehér karó.

- Nyugi már Castiel. Ha akarnám már rég megöltem volna, de mivel szükségem van Klausra, így nem bánthatom, sajnos. 

- Ennek örülök Damon. Most pedig menjünk akkor.- majd be mentünk a Mikaelson villába, ahol a szőkeség ősi barbie fogadott.

- Nick, vendég jött!-kiabálta Klausnak, mire ő már előttünk  is állt.

- Egy hívatlan vendég!- erre Castiel is megjelent mellettem.

- Huss, máris két hívatlan vendég.

- Minek köszönhetem a látogatást?

- Nos, először is annak hogy nem értem mint keresel meg mindig a városomban. Másodszor pedig apáddal van a gond.

- Mi az hogy a te városod? És milyen gond van apámmal már megint?

- Elkapta Katherint.

- Katherina, Katherina. Megint olyanba dugta a kíváncsi kis orrát amibe nem kellett volna. Igazából senkinek nem fontos, miért aggódsz érte?

- Csupán csak azért, mert ismerem Katherint. Tudom hogy mit akar, és mégis szerzi. És ha ezt apád felajánlja neki érted cserébe, biztos nem mond rá nemet.

- Na és mire faj a foga megint a mi hasonmásunknak?

- Az öcsémre. Akit persze hidegen hagy még a lélegzet vétele is. Viszont ha Katherin cserébe érted Stefant kéri, ne hidd hogy apuci majd nem fogja örömmel odaadni. Gondolkozz. Meg öljük apucit, és mindenki boldog lesz.

- Mi az hogy megöljük apánkat Nick?- szólalt meg Rebecca. 

- Hugicám, miért ütöd bele állandóan az orrod a nagyok dolgába?

- Válaszolj a kérdésemre Nick!

- Hát tudod, hogy apuci nem szerette a bátyádat, akkor meg miért véded?

- Csupán csak azért nem szerette, mert nem az ő fia.

- Nézd ősi barbi, ne avatkozz bele a nagyok problémáiba, a fivéred is elmondta az előbb.

- Menjetek a pokolba!-mondta Rebecca, és elviharzott. Szerintem itt nem lesz azzal gond, hogy ősi apucival végezzünk. És még egyszer az életben, Klaus is egyet értett velem. Nincs más dolgom, hogy szóljak a többieknek, készüljenek. Ősi vámpírt gyilkolunk. Ha már Klausékat nem lehet megölni, megöljük apucit.

Elena Gilbert.

Ma végre kiengednek a kórházból. Mióta Caroline elment, azóta Sam folyton itt van velem. Nem értem, hisz azt hittem kibékültek. Viszont azért haragszom, mert Sam nem mondta el az igazat Rubyval kapcsolatban. De igazából, nem nekem kellene ez miatt aggódnom. Én úgy döntöttem távol maradok Samtől, és engedem, hogy Caroline és ő boldogok legyenek. 

- Sam, szeretném ha végre elmennél.

- Nem megyek sehová. Haza foglak vinni. Nem engedem, hogy egyedül mászkálj, főleg most hogy kiengednek. Caroline miatt pedig nem kell aggódnod.

- De..

- Semmi de Elena, hazaviszlek.-majd elindultunk haza. Igazság szerint jól esik, hogy foglalkozik velem, de nem szeretném ha ebből baj lenne. Mikor hazaértünk, bekísért.

- Beszélhetnénk?

- Persze, mond csak.

- Szóval Dean talált egy nyomot Californiában anyánk után.

- Micsoda? Anyukátok életben van?

- Lehet, szóval úgy döntöttünk, hogy elutazunk és utána járunk ennek az ügynek. 

- És mikor indultok?

- Ma este. 

- Caroline-nak nem szólsz?

- Nem, mert nem érdemli meg hogy tudja. Másrészt pedig nincs miért tudnia.-majd adott egy puszit a homlokomra és elment. Bevallom, nagyon rossz hogy elmegy. De vissza jön majd, remélem. Addig is próbálok magammal kezdeni valamit. Remélem sikerülni fog, bár nagyon fog hiányozni.

Sam Winchester.

Ma este elindulunk anyánk után. Miután eljöttem Elenától, elmentem Stefan-hoz.

- Azért jöttem, hogy beszéljünk, arról amit mondtál.

- Hallgatlak, Sammy.-mondta, én pedig legszívesebben megölném.

- Ma este elmegyek a városból, valószínűleg egy hosszabb időre. Addig vigyázzatok Elenára.

- Szóval jól döntöttél. És ne aggódj te Elena miatt, az nem a te gondod. Inkább foglalkoznál a barátnőddel.

- Nekem nincs barátnőm!-majd otthagytam. Hazamentem és össze szedtem a cuccaim, majd Dean és én beszálltunk az Impalába és célnak vettük Californiát. Nagyon fog hiányozni Elena, de még vissza jövünk, és vigyázni fogok rá. Addig is gondoskodtam arról, hogy ne legyen baja.

6. rész - Kész káosz

Damon szemszöge.

- Mi az, hogy Elena meghal Cas?-kérdeztem idegesen.

- Elena élete az ősökhöz van kötve. Ester, az ősi boszorkány kötötte hozzá amikor szegény Alaric életét változtatta meg.

- Ezt nem tudtad volna korábban közölni? Cas akkor a nővérem veszélyben van. És mi lesz ha valaki megöl egy ősit?

- Hát még mindig nem jöttél rá Jeremy?-kérdeztem.

- Mégis mire Damon?

- Hogy ezért kell Bonniet visszahoznunk Klaustól, hogy ezt a köteléket megszakítsa. Mert ugye Bonnie mindvégig Klaus fogságában volt?!

- Eltaláltad Damon.

- De akkor ki kell onnan hoznunk Damon, muszáj hogy újra biztonságban lennie..a nőnek akit szeretek!

- Ne aggódj Jeremy, kihozzunk onnan Bonniet. Elvégre az egyik legjobb barátom.- mondta Matt.

- Kihozzuk, ezt ígérhetem neked!-mondtam, de Elena erről még nem tudhat, ameddig nem sikerül kihozni a legjobb barátnőjét. Nem nyugszom, ameddig Bonnie nincs biztonságban!

Sam Winchester.

És most mihez kezdjek? Nem hagyhatom Elenát, hiszen szeretem és ő is szeret. Kérnem kell a bátyám segítségét. Ezért szépen elmentem a bunkerbe. Tudni akarom miképp menthetem meg Elena életet.

- Dean, beszélnünk kellene.

- Igen, azt tényleg kell. Mégis miért voltál Rubyval?

- Nézd Dean, azt elkeseredésemben tettem, Elena miatt.

- Tudom, hogy szereted, de öcsi ez így nagyon nem fasza.

- Tudom, de hiába szeretem..-majd abba hagytam.

- Mi az Sammy?- kérdezte Dean aggódva.

- Stefan megfenyegetett. Ha nem hagyom békén Elenát, véresőt rendez a városban.

- Na itt állj! Mi az hogy megfenyeget? Még is mit képzel, ki ő?! Attól még hogy vámpír, nem tehet meg mindent.

- Dean ne csinálj semmit kérlek. Csak rosszabb lenne, megoldom én.

- Öcsi, nem fogom hagyni, hogy egy beképzelt vámpír csak úgy fenyegessen. Amúgy is elakartam mondani valamit.

- Mégpedig?

- Találtam egy ügyet, Californiában..-majd nem folytatta.

- Dean mond már! - kiabáltam rá.

- Anyánkkal kapcsolatos.

- Mi?-anyával? De hisz anya meghalt.

- Igen, és nagy a valószínűsége, hogy apa a halála előtt ezen az ügyön dolgozott.

- De hát anya meghalt amikor féléves voltam.

- Igen, Sam tudom. Csak ebben egy a gond, hogy apa ennek az ügynek a nyomozásába halt bele. Mi van ha a sárga szemű démon megölte, mert megtudott olyat, amit nem kellett volna.

- Dean, ezt szeretném tudni. Ha anya életben van, meg kell találnunk őt.

- Azt ugye tudod, hogy ahhoz el kell mennünk egy pár napra. Képes leszel itt hagyni Elenat Stefan és Damon kegyeire bízva?

- Nem tudom Dean. Azt tudom, hogy szükségem van Elenara.

- De remélem azt is tudod, hogy Stefan nem fogja hagyni hogy mellette legyél.

- Az engem nem érdekel. Elena fontos a számomra. És remélem megérti, hogy meg kell találnom az anyámat.

- Remélem öcsi, sőt kérhetnénk Cas segítségét is.

- Majd felhívom, és elmondom neki, hogy mik a fejlemények.

Caroline Forbes

Nos, miután én és Stefan le feküdtünk, kijelenthetem, hogy minden a legnagyobb rendben. Stefan helyre hozza a kapcsolatomat Sam-mal, és én szépen távol tartom Elenat tőle. Nem fogok hagyni, hogy mindig mindent tönkre tegyen. Sam az enyém. Neki ott van Dean, Stefan de meg Damon is. Atya ég, hogy mennyi pasi harcol érte. Neki pedig pont az kell, aki már foglalt. Úgy döntöttem, fogom magam és bemegyek hozza a kórházba. Elmagyarázom neki, hogy mi a helyzet, és hogy mire kell számítson a közeljövőben. Szóval be is pattantam az autóba, és célnak vettem a kórházat. Mikor beértem, láttam hogy nincs senki nála, szóval nyugodt szívvel mentem be.

- Szia Elena. Beszélhetnénk?

- Persze, mond csak miről szeretnél?

- Azt szeretném kérni, hogy hagyd békén Sam-et. Nincs rád és a gondjaidra szüksége.

- De nem értem, ezt ő mondta?

- Igen, hisz tudod hogy együtt vagyunk.

- Nekem azt mondta nem megy vissza hozzád.

- Nézd, mégis vissza jött, és tudod legjobb barátnőm vagy, számíthatsz rám, de nem hagyom hogy el vedd a szerelmem. Három pasi közül választhatsz Elena, neked pedig pont az kell, aki már másé.

- Nézd, Caroline ha meg bántottalak, sajnálom. Nem volt szándékomban.

- Csak annyit kerek hogy hagyd békén Sam-et. Ne traktáld a hülyeségeiddel. Persze segít amiben tud, de ennél többet ne kérj tőle.

- Azt elmondta, hogy a születésnapomon amikor eltűnt, Rubyval volt?

- Tessék?-döbbentem le.

- Igen. Dean, Damon és Cas ott voltak velem, amikor rájuk nyitottunk. Akkor történt a baleset is. Legalábbis erre emlékszem.

- Hazudsz! Elena ezt csak kitaláltad!

- Nem Caroline, az igazat mondom. – épp ekkor lépett be Sam a kórházi szobába, és azonnal rá förmedtem.

- Mi az hogy te és Ruby?!

Folytatjuk!